SURÁNYI LÁSZLÓ

Márton A. András képei elé

Márton A. András képein először a halk, de érzelemtelített színek visszafogott harmóniája tűnik fel. Ennek ellentéteként gyakoriak az univerzum szigorú geometriai törvényeit megjelenítő szikár ábrák. Újabb vásznaira Bolyai főművének egy-egy ábráját másolja. Az a Bolyai vonzza őt, aki szakítva a párhuzamossági axióma bizonyítására tett meddő kísérletekkel, az európai szemlélet egyik alappillérét jelentő axióma tagadásából indult ki, hogy egy új, ismeretlen világot fedezzen fel. Amilyen pontosan lemásolja ezeket a (nem csak) számára képzőművészeti élményt is nyújtó ábrákat, amelyek forradalmasították a geometriai szemléletet, ugyanolyan híven idézi fel a századforduló művészeti forradalmának egy-egy immár klasszikussá vált művét is, amelyek viszont a festészeti szemléletet forradalmasították. Az embert, aki ezeket a forradalmakat végbevitte, Márton egy X-szerű, megnyúlt alakkal jeleníti meg, amely talán busman sziklarajzok emberalakjaira emlékeztet. Keze szinte mindig ölelésre tárva: mintha ebben az emblematikus figurában is az érzelem és a szikár geometria egyensúlyát keresné Márton. Amikor Van Gogh, Klee, Bolyai a szemlélet addig ismeretlen vidékeit kutatták, egyben saját belső világuk törvényeit is kutatták és láttatták meg. Márton X-alakjai már részben nagyon is otthonosan érzik magukat Klee-ék világában, részben idegenül állnak azokkal a feszültségekkel szemben, amelyeket egy-egy Van Gogh-kép vagy Bolyai-ábra felidéz. Ezt számomra legjobban az a jelenet fejezi ki, ahol egy ilyen X-alak egy szikár, összetartó, de össze nem érő párhuzamos egyenespár egyik szárán Sziszüphoszként görget felfelé egy kereket. Hogy mi ez a kerék, ez egy a sok sejtésszerűen megfogalmazott kérdés közül, amelyeket a művész elrejt a képek visszafogott színharmóniájában.